A Romakép Műhely:

– a budapesti programkínálatban, egy átlagos filmklub, a Facebookon, közösség, az ELTE tanulmányi rendszerében, egyetemi kurzus.

Ezen a honlapon mindegyik arcát megismerjük. A három év történetén, az archivált események és szereplőik bemutatásán keresztül kirajzolódik ellőttünk egy rendhagyó oktatási és tanulási forma, egy közösségformáló eseménysorozat, egy felelős állampolgári viselkedésmód, mely közel áll az aktivizmushoz, de nem az. Az elkötelezett tudomány szellemében az egyetemi órát egy dokumentumfilmes mozi nyitott terébe helyezi, amely ezáltal a kulturális ellenállás színterévé válik.

Történetének kezdete a 2009-es őszi félév, az ELTE MMI Film-, Média- és Kultúraelméleti Doktori Programján végzett tanulmányaim időszaka, a kutatásom anyagából indított kurzus kommunikáció és film szakos, alapképzésen résztvevő hallgatóknak. Az előadások és a közös filmelemzések a romareprezentáció vizsgálatához elengedhetetlen kortárs kritikai elméletek fogalomrendszerének, megközelítéseinek alkalmazását szolgálták. A hallgatók nyitottsága, fogékonysága nagy ösztönző erőt jelentettek a kutatás folytatásához, majd a későbbiekben a tanításhoz is. A kurzus végére több kiváló szemináriumi dolgozat készült: Bódi Lóránt és Kertész Máté munkája („A Marian Cozma-mítosz”) az AnBlokk „Cigányozás” számában (4.sz. 2010, p. 20.), majd ennek bővített változata, Bódi Lóránt munkája a Belügyi Szemlében jelent meg („Szíven szúrt nyilvánosság”, Belügyi Szemle. 59. évf. 2011/9. pp. 65-75.)

2010-ben a Közép-európai Egyetem (CEU) felsőoktatási módszertani központja (Curriculum Resource Center) kurzusfejlesztési versenyén (Course Development Competition) sikeresen pályáztam a kurzus kibővítésére, egy új oktatási forma kialakításának tervével. 2011. tavaszi szemeszterében az egyetemen tartott előadásokhoz kapcsolódóan a DocuArt Moziban filmklubot indítottam. A kurzus hallgatói számára lehetőségként felajánlottam a vetítések utáni beszélgetések moderálását: többen (Farkas Clara, Kováts Bálint, Szalmás Attila) éltek is a lehetőséggel.

Az új szerkezet legfontosabb hozadéka azonban az volt, hogy az előadások elméleti anyagát sikerült „élővé” varázsolni, több esetben kellett változtatni az óra menetén, hogy legyen időnk megtárgyalni a filmklubban látottakat, elhangzottakat. Az eredmény nem csak egy dinamikus, élénk beszélgetésekben bővelkedő előadássorozat lett, hanem egy filmklub, amelyen főleg egyetemisták, tanárok, kutatók, a dokumentumfilmezés vagy a romákkal kapcsolatos társadalmi kérdések iránt érdeklődők vettek részt, elemezték, értelmezték a meghívott vendégekkel közösen a látottakat. A pályázati támogatás lehetővé tette a beszélgetések rögzítését, amelyek az archívumunk fontos részét képezik.

A filmklub-kurzus másik fontos eredménye egy valódi műhely születése lett: a kurzus diákjaival (Bánkúti Anna, Farkas Clara, Kerényi Máté, Kováts Bálint, Szilágyi Sára, Vámos Anna), a beszélgetések résztvevőivel (Baranyi Mária, Juhász Anna, Oláh Norbert, Péli Sarolta, Szász Anna, Vermes Dóra), valamint az előző kurzus hallgatóival (Bódi Lóránt, Kertész Máté) együtt elkezdtük tervezni a következő év programsorozatát.

Így formálódott egy filmklub-szervező közösség: a tematikához és a megközelítéshez a kulcsszavakat az addigra elkészült doktori kutatásom szolgáltatta, ám az egyes programelemekhez a kiváló ötleteket nagyrészt a műhelytagok. A közös gondolkodás ugyanúgy formálta az én látásmódomat, mint ahogyan a több éves programszervezői, kritikusi gyakorlat hasznosnak bizonyult a hallgatók számára.

A munka számos (időnként nehezen megoldható) pedagógiai, módszertani problémát vetett fel: az önállóság határainak helyes megítélését illetően. Nemcsak a nyilvánosság előtti szereplés okozott gondot, hanem a téma érzékenysége is. A műhelytagok lelkesedése, elkötelezettsége és bizonyos esetekben szakmai rátermettsége mellett eltörpültek azok a hiányosságok, amelyek a szervezőmunkánál gondot jelenthetnek. Az önkéntes munka számos előnye mellett egy hátrány mindig jelentkezik: a számonkérhetőség és a motiváltság fenntartása. Ebben az évben ugyanis a filmklubvezetői szerepemben változás állt be; kialakult egy átmeneti állapot, tanár és szervezőtárs szerepköreit kellett váltakozva magamra öltenem.

Az eredmény 2012-ben az előző évinél még lendületesebb programsorozat lett, amelyre szívesen jártak az ELTE hallgatói. ( A filmklubot ugyanis újra meghirdettem kurzusként, bár ez alkalommal elméleti órák nélkül.) A beszélgetésekről készültek felvételek, ám sajnos azok közül csak néhányat sikerült archiválni.

A 2013-as év újabb fordulatot hozott. Az Erste Stiftung/WUS Austria PATTERNS Lectures pályázata lehetővé tette a kurzus fejlesztését, kibővítését. Az előadások helyszínéül a kultikus Roma Parlamentet választottam. A döntés szimbolikus, hiszen bár a keret maradt, kiköltöztünk az egyetem falai közül. A másik, fontos hozadéka Zsigó Jenő szociológus jelenléte, hozzájárulása a munkához, amelyről bebizonyosodott, nélkülözhetetlen eleme a téma tárgyalásának. A kurzusok szervezésében, lebonyolításában Müllner András tanszékvezető társoktatóként vett részt, az egyetemi munkában való jártassága, a kurzus témájáról alkotott felfogása, tudása és mindehhez az elkötelezettsége szintén felbecsülhetetlen értéket jelentett.

A Romakép Műhely „Emlékezet, identitás” c. programja az előadások tematikájához szorosan kapcsolódott. Az előző év műhelyének tagjai közül (Bódi Lóránt, Farkas Clara, Juhász Anna, Kerényi Máté, Oláh Norbert, Szász Anna, Szilágyi Sára) és egy új taggal bővülve (Horváth Luca) kilenc fős közösségként kezdtük el szervezni a programot. A fejlesztés eredményeképpen újabb fontos munkatársak kapcsolódtak be: az ELTE Stúdióból Hajnal Ernő és Molnár Márton készítették el és gondozták a honlapot, Hajnal Ernő végezte el a beszélgetések, előadások Youtube-ra való feltöltését, Venyercsán Péter film szakos hallgató rögzítette a filmklub beszélgetéseket, Sándor Emese kommunikáció szakos hallgató pedig a Facebook-oldal gondozását vette át.

A pályázat lehetővé tette számos kiegészítés finanszírozását, ám a filmklubot továbbra is önkéntes alapon szerveztük. A műhelymunka a tagok egy részénél egyéb elfoglaltságok miatt csak az adott program megszervezésére, lebonyolítására korlátozódott, ám azok teljesítése gördülékenyen, rugalmasan, szakmailag megfelelően zajlott.A három éves ciklus lezárulásával új terveket szövünk, új közösséget építünk, tovább folytatjuk a kurzusok fejlesztését (immár Müllner Andrással közösen, nagyban építve az idei év tapasztalataira, Zsigó Jenő javaslataira, kritikájára).

A koncepció lényegét tekintve nem változik. Olyan nyitott kulturális teret szeretnénk formálni, ahol a „külső” érdeklődők – ha nem is direkt módon, de az elemzések szempontjainak kijelölésével és a hangsúlyok révén – hasznosíthatják a tudásanyagot, amelyre az egyetemi kurzusokat építjük. A hallgatók nyitottságát, a korosztályi különbségekből adódó eltéréseket, az előző évek filmklubos beszélgetéseit is hasznosítva választjuk, formáljuk ki az általunk fontosnak ítélt témákat, elemzések tárgyait.

A romareprezentáció „fedőnévvel” ellátott központi fogalom, a láthatóság vizsgálata továbbra is a középpontban marad: igyekszünk fellelni kevéssé ismert roma alkotókat, munkákat vagy új szempontokat találni kanonizálódott művek elemzéséhez. Mindeközben továbbra is képviseljük azt a felfogást, amely szerint a kultúrakutatásban a reflexivitás elengedhetetlen követelménye a kutatói, befogadói pozíciónak, ha pedig azt ebben a tárgykörben nem-romák művelik, feladat.

„A céljaiban rendkívül sokszínű reflexivitás ezért nem pusztán a helyesbítés (rectifying) vagy az igazolás (justifying) kérdése. (Szubjektívvá tétel.) Gyakorlata során a reflexivitás különböző formái közt kialakuló önmagukat generáló kapcsolatok jönnek mozgásba. Ily módon egy olyan alany, amely folyamatban lévő önmagára mutat (subject-in-process) egy olyan munka, amely feltárja saját formai jegyeit vagy a saját felépítését működés közben, megingatja az emberek identitásképzetét – az Én és a Másik közötti megszokott különbözőséget: mivel az utóbbit már nem tudjuk függőségi, leszármaztatott vagy kisajátított viszonylatában tartani.” (Trinh T. Minh-ha) Pócsik Andrea, 2013. június 

 A Pócsik Andrea által alapított Romakép Műhely kezdetektől fogva a romák mozgóképes és általában vizuális megjelenésének, megjelenítésének szentel megkülönböztetett figyelmet. A műhely kritikai alapállása annak tudható be, hogy a képen való megjelenés/megjelenítés nem jelent egyben láthatóságot is, hiszen a technikai sokszorosító eszközöket, közelebbről a filmet és a fotót már a 19. század végétől, aztán a 20. század folyamán egyre erőteljesebben, tudatosan vagy öntudatlanul a hatalomgyakorlás eszközének tekintették és tekintik ma is. Ha tehát egy megtagadott, alárendelt népcsoport fölött a többségi társadalom vizuális képtermelés útján is ellenőrzést akar gyakorolni, akkor a megszülető kép a maga homogén, egyoldalú és kisajátító természetében vajmi kevés módot ad az adott nép összetett és gazdag életének ábrázolására. A 2011 márciusában kezdődő és azóta minden tavasszal lezajló Romakép Műhely szereplői, a program összeállítói, szervezői, lebonyolítói, vendégek, diákok, oktatók és mozilátogatók, és végül, de nem utolsósorban a DocuArt Mozi üzemeltetői együtt tapasztalják meg a tágan értett képek (fotó, színház, képzőművészet, film) elemzésében rejlő közösségképző erőt, és azt, hogy ennek révén lehetővé válik a hatalom vizuális kereteinek megbontása. Shooting back, mondja Faye Ginsburg, ezzel a frappáns kifejezéssel definiálva egy új kutatási területet, az alárendelt csoportok médiahasználatának szempontjaival beoltott megújuló antropológiát. A Romakép Műhely ennek szellemében a „visszalövés”, vagy (egy kevésbé militáns hasonlattal élve) „visszafilmezés/visszaforgatás” tere, ahol reményeink szerint a film addigi „tárgya” visszaveszi a kamerát, hogy önmaga összetettségében mutatkozzék meg, vagyis hogy láthatóvá váljon, túl a többségi sablonon. Ez egyben a mindenkori többségi filmkészítők számára is feladatot jelent, mégpedig azt, hogy képkészítés közben magukat is komponálják bele a keretbe, fordítsák maguk felé is a kamerát, ha másokról akarnak filmet csinálni.

Talán emlékeznek, mit tett Varga Ágota Porrajimos – cigány holokauszt című filmjében a Patapoklosi községben lakó, roma származású Balogh János a fényképpel, amit róla és a családjáról készítettek a csendőrök, deportálás előtt, 1944-ben. Balogh János évtizedek múlva találkozott Sárközi csendőrrel, aki akkor már civil polgár volt, és békésen éldegélt a szocializmusban, amit akkor épp az út mellett Balogh János épített társaival. Az egykori csendőr megmutatta Balogh Jánosnak a deportáltakkal teli albumát, persze nem sajnálkozásképpen, még inkább nem bocsánatkérésképpen, csak amúgy közlésként, talán rég elvesztett hatalmát akarta egy pillanatra visszanyerni. Vesztére. Ugyanis Balogh János felismerte a rokonait az egyik képen, és mikor mindhiába kérte vissza a fotót az egykori csendőrtől, gyorsan kikapta azt az albumból, és elfutott vele, át az út másik oldalára. Attól a perctől a kép az övé lett – a kép, amely mindig is hozzá tartozott. Ennek a képnek a Porrajimos során megölt szereplőit mutatta meg a film rendezőjének, immár mint a kép valódi tulajdonosa, akinek egyedüli joga van megmutatni a képet. Ez a „rablás” számomra a shooting back egyik alapélménye.

A Romakép Műhely honlapja reményeink szerint „képrablások”, „visszaforgatások” archívumává válik. Teret ad a műhely során lezajlott beszélgetéseknek, a hallgatók által írt dolgozatoknak, és további kutatásokhoz ad kiindulópontokat. A megújuló képkritika fórumaként pedig szeretne hozzájárulni a képtudatosság növeléséhez, az egymás iránti fogékonysághoz, továbbá annak tudatosításához, hogy kisebbségben lenni relatív helyzet. Mindenki kisebbség, csak vannak, akik nem tudják ezt magukról. A romakép új generációja ennek megértésében segíthet.

Müllner András, 2013. augusztus

Szervezet

2011

Farkas Clara, Kováts Bálint, Pócsik Andrea, Szalmás Attila

2012

Bánkúti Anna, Baranyi Mária, Bódi Lóránt, Farkas Clara, Juhász Anna, Kerényi Máté, Kertész Máté, Kováts Bálint, Oláh Norbert, Péli Sarolta, Pócsik Andrea, Szász Anna, Szilágyi Sára, Vámos Anna, Vermes Dóra.

2013

Bódi Lóránt, Farkas Clara, Horváth Luca, Juhász Anna, Kerényi Máté, Oláh Norbert, Pócsik Andrea, Szász Anna Lujza, Szilágyi Sára.

2014

Balogh Kata, Balogh Tamás, Besnyő Janka, Csernay Dóra, Demeter Fanni, Dömény Gréta, Csabai Bernadett, Faniszló Kitti, Fodor Orsolya, Fógl Márton, Fórizs András, Gyenis Ajándok, Leányfalvi Valentina, Gottfried Juli, Herczeg Hajnalka Anikó, Horváth Bálint, István Gergely, Kálazy Zsuzsanna, Katona Fruzsina, Karácsony Nikolett, Kovács Villő, Müllner András, Nagy Edina, Pócsik Andrea, Sándor Emese, Sóky Bernadett, Somogyi Márton, Süle Dániel Péter, Szabó Mercédesz, Tiszai Orsolya, Varga Gergő, Varga Mónika, Végh Nóra, Vörös Dóra Rebeka.

2015

Bacsadi Zsófia, Csabai Bernadett, Csepregi Evelyn, Danszki Fruzsina, Demeter Fanni, Déri Ágota, Dömötör Nikolett, Ghiurutan Bura Rozina, Gunther Dóra, Iváncsics Bernát, Karácsony Nikolett, Kiss Eszter, Kiszel Sára., Kovács Petra, Kövesdi Veronika, Lázár Kata, Marázi Ádám, Martikán Kristóf, Molnár Dávid, Mózs Barbarina, Nánai Attila, Rajkó Kinga, Rubik Gina, Somogyi Zsófia Zsóka, Süle Dániel, Szabó Mercédesz, Szilágyi Dávid, Takács Alexandra, Tompos Krisztina, Varga Adrienn, Vörös Dóra Rebeka, Zsilák Szilvia


romakepmuhely | © Made by dorakomlosi