Romakép Műhely 13. (2023)

2023-ban hat eseményt szerveztünk hat helyszínen. A megtekintett művek között volt rövidfilm (Ania), riportfilm (Elfogadás Sütöde, Abcúg-, Partizán- és Telex-riportok), kortárs művészeti projekt (Hogyan tudtam meg?), dokumentumfilm (Feldolgozatlanul), játékfilm (Háromezer számozott darab), és néprajzi kiállítás (Erdős Kamill életműve a Néprajzi Múzeumban). A Romakép Műhely Pócsik Andrea általi alapítása, vagyis 2011 óta szokás volt átfogó tematikus címet adni egy-egy évadnak (ezek részletes leírásai olvashatók a Romakép honlapján, illetve a kerekasztal-beszélgetések is megtekinthetők ugyanott és a Romakép Youtube-csatornáján is). De az elmúlt években realizáltuk, hogy az évadok olyannyira szerteágazó témákat és műfajokat foglalnak magukba, hogy nem érdemes egy címmel azt sugallni, mintha ezek mindenáron összetartoznának. Azt is észrevettük, hogy szinte anélkül, hogy akartuk volna, az egyes évadok kezdtek szerkezeti felépítésükben és a bennük felvonultatott műfajok tekintetében hasonlítani egymásra. A dokumentum- és játékfilmen kívül visszatérő műfaj lett a hírmédiából származó riport („A független média romaképe” cím alatt), a kortárs művészeti projekt, a múzeumi kiállítás, a workshop, a színházi előadás, és persze a részvételi-közösségi médiaprojektek – persze ez attól is függött, hogy mikor mire volt lehetőségünk, mikor milyen programra tudtunk rácsatlakozni. Amikor viszont rá tudtunk kapcsolódni kulturális eseményekre, akkor azt megtettük; ilyenek voltak a kiállításlátogatások, a színházi fesztivál-látogatások, az április 8-ai Roma Kultúra Napja stb. Ily módon a Romakép Műhely a maga hat-nyolc tavaszonkénti szezonális programjával beleágyazódik a kortárs magyar kultúrába, az aktuális művészeti és médiatérbe, és maga is ezek egyik programelemeként funkcionál.


A nem feltétlenül a jelenhez köthető aktualitás részben azt jelenti, hogy a Romakép Műhely programjának összeállításakor azokat a művészeti és médiatartalmakat keressük, amelyek demokratikus célkitűzéseikben progresszívnek minősülnek, amit úgy is kifejezhetünk, hogy az emberi szabadságjogok talaján állnak, emancipatív erővel bírnak, kreatív formát öltenek, és kritikusak az elnyomó hatalmi struktúrákkal, beszédmódokkal szemben. Ilyennek tartjuk a Baranyi Benő által rendezett Ania és a Császi Ádám által rendezett Háromezer számozott darab című filmeket, ahogy feltárják a romák elleni egyéni és strukturális rasszizmust, és Debre Zsuzsa Elfogadás Sütöde című portréfilmjét, ami a romákról alkotott megszokott médiaképet árnyalja. Fuchs Máté Feldolgozatlanul című dokumentumfilmje feleleveníti a romák ellen elkövetett rasszista és jellegében népírtó gyilkosságsorozat emlékezetét, és ugyanezt teszi Neuberger Eszter és Pivarnyik Balázs riportfilmje a túlélőkkel készített beszélgetések segítségével – mindkét anyag ellene megy a felejtéskultúrának, ami a „másokként” definiált saját honfitársaink ellen elkövetett bűnökkel kapcsolatos felelősségvállalásról és a szolidaritásról való permanens megfeledkezést jelenti. Másként, de az eddig felsorolt anyagokhoz hasonlóan paradigmaváltó Flohr Zsuzsi „Hogyan tudtam meg?” című videója és pop-up kiállítása, amely a harmadik generációs roma és zsidó Holokauszt-túlélők szempontjából fogalmazza újra az identitás- és stigmamenedzsment témáját. A félév utolsó programjaként meglátogattuk a Néprajzi Múzeum Erdős Kamill- kiállítását, ahol tárlatvezetésben volt részünk, majd a szokásos kerekasztalbeszélgetés résztvevőinek segítségével tekintettünk rá az egyedülálló néprajzos életműre és annak ugyancsak paradigmaváltó természetére.


2023-ban már harmadik éve tartjuk napirenden az államtól független média romaképét és az arról, illetve annak előállítóival folytatott beszélgetést, idén Telex- és Partizán-riportok segítségével. A független média romaképe nem mindig mentes a sztereotípiáktól és biztonságos megoldásoktól, mint amilyen például az, hogy előszeretettel tesznek portréik főszereplőjévé nem roma segítőket a romákról szóló anyagokban (fehér megmentő- jelenség). A kérdés az, hogy miként lehet megújulni ezen a téren, és hogyan lehet a megörökölt kliséktől, amelyek sokszor a tanult műfajokkal együtt származódnak át, távolságot tartani. A független média pedig minden hibájával együtt legalább beszél a romák társadalmi helyzetével kapcsolatos kritikus kérdésekről, ellentétben az állam által szponzorált csatornákkal, amelyeken kifejezetten elhallgatják ezeket. A média romaképében megtörténő valódi paradigmaváltás, amelynek tehát vannak példái, ahogy a 2023-as évadban színre vitt filmek és tárlatok bizonyítják, a média és tágabban a kultúra hatalommegosztásának, azaz a diskurzusban való egyenlő részesedésnek lesz a következménye.




romakepmuhely | © Made by dorakomlosi